80×80 cm
olaj, vászon
“Az örökség nem az, ha hagyunk valamit az emberekre, hanem ha valamit hagyunk az emberekben.” – Peter Strople
Nekem még nincs gyerekem, de tapasztalom, mennyit ér a belénk fektetett idő hogy mit jelentett az az örökség amit a szüleimtől kaptam: az, hogy megtanították, hogy mik az igazi értékek, hogy szeretni egymást milyen fontos, hogy mindenkivel cselekedjünk jót, tiszteljük az embertársainkat, segítsünk akinek csak tudunk. Megtanították , hogy a hit és a reménység milyen erős horgony az életünkben, hogy van egy Isten aki közel van hozzánk.
Egyik generáció a másik után elmegy. Elmentek a dédnagyszülők, a nagyszülők és elment már édesapám is. Édesapám örökölt a nagyszüleitől egy könyvet. Ebben minden napra volt a bibliából egy igerész magyarázattal. A dédnagypapámék családjában, a nagypapámék családjában és a mi családunkban is hagyomány volt, hogy minden nap a család leült és ebből a könyvből olvasott. Édesapám öröksége volt ez a könyv de mivel Ő már elment, édesanyám olvassa naponta, néha én és édesanyám.
A festmény hátteréhez ezt a könyvet használtam (scanneltem, nyomtattam és vászonra ragasztottam).
Amikor ezt a könyvet a kezemben tartom mindig megérint valami különös és gyönyörű érzés, ahogy arra gondolok, hogy olyan őseim is a kezükben tartották naponta akiket soha nem is ismertem.
Megérint az idő…érzem a hitet és reménységet amit a szívükben hordoztak.