100×100 cm
olaj, vászon
„Ez a festmény a fájdalomról és a reményről szól, és arról, hogy Isten mindig velünk van. Életem azon pontjait vittem vászonra, amikor a padlón voltam, és nem láttam a kiutat a fájdalomtól. Nem voltam egyedül, de nem láttam, mert annyira lehajtottam a fejem.
… de megtanultam, hogy mindig van kiút. Isten! Hiszem, hogy Ő közel van hozzánk és megfelelő időben válaszol az imáinkra.
A festmény tele van fájdalommal, a sivatag kiszáradt, minden halott. A távolban láthatók a szürke felhők és a közelgő vihar … ami eleinte növeli a festmény drámaiságát de reményt is ad: Esni fog! Minden újra zöldbe borulhat …!”