90×120 cm, olaj, vászon
Michael Greenspan (a CNN egykori riportere), oknyomozó újságíró riportot készített Avigdor Kahalanival, egykori izraeli parancsnokkal. E riport nagy hatással volt rám, így fogant meg bennem ez a festmény és lett a címe Csodák nyomában. „1973. okt. 6 volt, Jom Kippur (az engesztelés napja) amikor a törvény tiltja a munkát. Az emberek vagy otthon vagy a zsinagógákban voltak, az egész ország kommunikációs hálózata működésképtelen volt. 100000-nél több egyiptomi katona indított támadást Izráel ellen, ugyanebben az időben 1000 szíriai tank kezdte meg északon a Golán fennsík elözönlését. Az egyiptomi erők pár óra elteltével már Jeruzsálem felé törtek. A szír tank haderők a Golánon át indultak meg Tel-Aviv felé. A Golán fennsík kb. 2/3-át elveszítette Izrael nagyjából 24 óra alatt, a háború első óráiban és napjaiban 1400-nál is több szíriai tank özönlött át a határon és támadta az országot. Izraelnek 200-nál is kevesebb tankja volt. Ha létezik Dávid és Góliát történetével párhuzamba állítható történet a Jom Kippuri háború bizonyosan ilyen. A háború kimenetele a fiatal “Dávidokon” múlt, akik rettenthetetlenül készek voltak akár a halállal is farkasszemet nézni. Avigdor Kahalani, aki 1973-ban, a háborúban századparancsnok volt és azt a parancsot kapta, hogy Kuneitra térségében a szíriai hadsereget állítsák meg osztagjával. Nagyon sok tankukat találat érte, folyamatos tűz alatt voltak, repülőgépek bombázták őket viszont nem volt egy izraeli légi harci gép sem aki Őket védte volna. A Golánért vívott csata végül a kis Hermonnak is nevezett magaslatért vívott küzdelemben fordult meg. Az alatta elterülő völgyet azóta csak a Könnyek völgyének nevezik. Kahalani-nak csupán 4 tankja maradt amit az óriási szír hadsereg ellen vezetett. Az erősítés nem jött, de a parancsnok óriási megdöbbenésére a támadó szír sereget mintha hirtelen félelem öntötte volna el. A hatalmas támadó erő hátrálni kezd. A szír katonák menekülni kezdtek a harcmezőről. A Jom Kippuri háború a modernkori történelemben az egyik legcsodálatosabb módon fordult meg. Izrael végül Damaskus kapujáig kergette vissza a szír hadsereget, az egyiptomiakat pedig szinte egészen Kairóig. A Golán fennsíkon Szíria csaknem 1000 tankot veszített, melyek közül mintegy 900-at magára hagytak a harcmezőn. (A győzelemben természetesen nagy szerepet játszott az amerikai segítség is.) A Könnyek völgyében tanúsított bátorságáért Avigdor Kahalani megkapta az „Izrael hőse” címet, amely a nemzet legmagasabb kitüntetése az ország védelmében mutatott hősiesség elismeréseképpen. Ő csak annyit mondott, hogy az emberei küzdöttek bátran és a csoda volt az ami akkor megmentette Izraelt.” A riport végén az elesett hősök emlékhelyeit mutatják. „A kőbe vésett nevek, amik a hősök emlékét őrzik, a bátorságról és a helytállásról beszélnek. Minden egyes név mögött egy olyan katona van, aki életét adta, hogy megvédelmezze azt a csodát amelyet ma Izraelnek nevezünk.” „Vajon tényleg rejtett és titkos erő működik itt? Lehet, hogy tényleg Isten keze védi ezt az ősi földet és mai lakósait is? Hogy csoda-e vagy más- ezt igyekszem kideríteni „– zárja riportját Michael Greenspan. Festményem a kemény valóságról szól: Izraelben ritkán van idő „csak” ünnepelni. Az örömöt mindig mérsékli az éberség. A béke törékeny. …de nem csupán a háborúról szól, egy nemzet rendkívüli ellenálló képességéről, amelynek megalakulása óta a fennmaradásáért kellett küzdenie – hanem identitásról, a rugalmasságról és arról a rendíthetetlen hitről, hogy csodák igenis történnek.