Gyerekkoromat Szentegyházán töltöttem, Erdélyben. Amit igazán érdekel, a festészet és a grafika volt, de mivel egy ötgyermekes család legfiatalabb gyermeke voltam, nem túl jó pénzügyi háttérrel, a szüleim nem tudták támogatni a művészeti tanulmányaimat. Könyvelő lettem, és az életem más irányba ment, de a számok színtelen világ nem tett boldoggá, ezért mindig valami újat kerestem.
Végül, egy festészetet tanító ismerős bíztatására, autódidakta módon kezdtem el festeni akrillal, vászonra. Ahogy tovább festettem, egyre inkább meggyőződtem arról, hogy ez tesz boldoggá.
Voltak olyan emberek, akik láttak bennem fantáziát, és önálló kiállítást tettek lehetővé számomra valamint több Erdélyi Expon is részt vettem kiállítóként. Ez kezdetben amolyan örömfestés volt, mikor viszont később rájöttem, hogy komolyabban szeretném ezt „űzni” , arra is rájöttem, hogy tanulnom kell hozzá.
Férjhez mentem, Budapestre költöztem és elkezdtem mesteremnél, Gasztonyi Kálmánnál tanulni az olajfestészet rejtelmeit. Ez hozta meg az igazi áttörést számomra. Az a pont ahol már meg tudtam festeni amit elképzelzem.
Innen indult utazásom a művészeti világba.
