80×120 cm, olaj, vászon
Művemben a digitális platformok valóságérzékelésünkre gyakorolt mélyreható hatásával foglalkozok, azzal, hogyan alakítják nemcsak azt, amit látunk, hanem azt is, hogyan érzünk, gondolkodunk. A kurált tartalmak megtévesztő természetéről szól, ahol a látszat aprólékosan felépített, és az igazság egyre megfoghatatlanabbá válik. A közösségi médiában semmi sem egészen az, aminek látszik – a képeket szűrik, a történeteket testre szabják, és a hitelességet gyakran feláldozzák a teljesítmény javára.
A mű arról szól, hogy az igazság hogyan vész el egy olyan világban, ahol a látványosságot jutalmazzák a tartalommal szemben, és ahol a lájkok és kattintások gyakran beárnyékolják a tényeket és az értékeket. Nem csupán a félrevezető információk kritikája, hanem tiltakozás az illúzió valóságként való elfogadása ellen. Arra bíztat, hogy álljunk meg és kérdezzük meg, mi rejlik a képernyő mögött – hogy lássunk a digitális tökéletesség álarca mögé, és nézzünk szembe a látszat és a valóság közötti kellemetlen szakadékkal, de legfőképp arra, hogy ne az ott látottak legyenek számunkra a mércék és az útmutatók.