60×60 cm, olaj, vászon
Az életben vannak olyan történések amikor minden tartóoszlopunk megrázódik és sok mindent nem értünk. Van mikor nem értjük Istent… miért enged meg dolgokat? Töréspontok keletkeznek a bizalomnál, hitnél, reménységnél, de nincs más megoldás mint felállni és tovább menni. Talán erősebbek leszünk, talán bölcsebbek is… az is lehet, hogy soha nem kapunk válaszokat… de az élet megy tovább…
„A kintsugi a törött kerámiadarabok arannyal való összerakásának japán művészete. A hibák és tökéletlenségek felkarolásával szebb műalkotásokat lehet készíteni.
A mostani világban megszoktuk, hogy mindenki a tökéletességre vagy annak látszatára törekszik. Ugyanígy vagyunk a tárgyakkal is, ami törött, azt vagy kidobjuk és újat veszünk, vagy megpróbáljuk úgy megjavítani, hogy ne látszódjon a hiba. A sérüléseket negatívként fogjuk fel, s rejtegetni próbáljuk.
A kintsugi szerint minden törés egyedi, és ahelyett, hogy úgy javítanák meg a kerámiát, hogy újszerűnek és hibátlannak tűnjön, a 400 éves technika valójában a „hegek” kiemelésére összpontosít. A mulandóságra emlékeztet, hogy bármi eltörhet vagy megsérülhet, de ettől még lehet gyönyörű, és ha megjavítják, akkor a törött helyeken erősebb lesz. Ez egy csodás metafora a gyógyulásra és a csapásokból való felépülésre is.
Az egyik elmélet szerint a kintsugi a 15. század végén jelent meg, amikor Ashikaga Yoshimasa japán sógun az egyik kedvenc eltört kínai teáscsészéjét visszaküldte Kínába javításra. A kínai mesterek viszont arany fémkapcsokkal javították meg, ami nem nyerte el a sógun tetszését, így felszólította a japán kézműveseket, hogy találjanak valami más, esztétikusabb javítási módot. Így született meg a kintsugi, ami jól képviselte a japán esztétikát és világnézetet, mely az elfogadásban, a mulandóságban és a tökéletlenségben mutatkozik meg.” Sebők Tünde