Leírás
Gustav Klimt (1862-1918 ) osztrák festőművész, a szecessziós stílus egyik legismertebb képviselője.
Portréiban az arany háttérbe szinte bele vannak préselve az alakok. A portrékon a helyszín térkijelölése helyett címer szerűen szerkeszti bele az alakot a képfelületbe: a különféle ornamens felületek mintegy a képháttérbe száműzik az ábrázoltakat, s e háttérből válik ki naturalisztikusan az arc és a kéz.
E tanulmányi festményem megfestéséhez a Gustav Klimt által festett, Adele Bloch-Bauer I, portréját használtam fel, a háttér, technika maradt nagyjából az, de más női alakot használtam (egyiptomi stílusban). Elsősorban nem a Klimt festményei iránti rajongás motivált e festmény megfestésére (mert nem tartozik a kedvenc festőim közé), hanem a technika volt amit meg akartam tanulni, az aranyozás érdekelt nagyon. Aranyozásnak nevezzük, amikor díszítésképpen valódi fémet hordunk fel valamilyen formában a felületre (a hajszálvékony metálfóliák,
füstfóliák valamint azok ragasztóik, és arany pigmentek használata). A technika nagyon lenyűgözött (mesterem, Gasztonyi Kálmán vezetett be ennek a rejtelmeibe is).
Amit az eredeti Adele Bloch-Bauer I. portré technikájáról tudni lehet, röviden:
Adele Bloch-Bauer arcképe (másképp Nő aranyban-nak is nevezik) Gustav Klimt képe. A portré Klimt aranyfázisának utolsó és legteljesebben reprezentatív alkotása. A festmény olajfestékből, ezüst és arany fóliákból áll a vászon alapra készítve. Adele haját, arcát, dekoltázsát és kezét olajjal festették.
Dr. Frank Whitford (művészettörténész és kritikus, valamint a brit 20. századi német és osztrák művészet egyik vezető szakértője) meghatározza a bizánci, egyiptomi, mükénéi és görögországi művészet hatásait, leírva, hogy “az arany olyan, mint Bizánci mozaikok;
a ruhán a szemek egyiptomi motívumok, az ismétlődő tekercsek és göndörök a mükénéi kultúrából származnak.”
