70×70 cm, olaj, vászon
Első pillantásra a festmény egy mesebeli pillanatot ábrázol – fényeset és bájosat. A felszín alatt viszont egy élesebb kritika rejlik arról, hogy a szerelmet gyakran anyagi értékkel mérik vagy azzal helyettesítik a mai világban.
Ironikus és játékos stílusa ellenére a mű a csillogó felületek alatt megbúvó magányról is szól, mert az aranyláncok és designer ruhák alatt gyakran ott lapul a csendes vágyakozás valami valódi iránt egy olyan világban, amely a külsőségekre és az anyagi értékekre összpontosít.
Az üzenet mélyen komoly: gondolkozzunk el azon, milyen érték szeretve lenni és őszintén, teljes szívünkből szeretni.